Nekem semmi sem elég

Elérkezett egy pont az életemben, amimor úgy éreztem, hogy nem jutok előlrébb. Élem a napjaimat, de nem jutok közelebb a céljaimhoz, nem élek fényűző életet, nincsenek világmegváltó ötleteim, egyszerűen csak vagyok. Mind párkapcsolati mind anyagi téren megfeneklettem. Minden hónapban feléltem a fizetésem, mégsem vettem vagy csináltam semmi maradandót. Volt lakásom Bp-en, egy 10éves kis autóm, minden hónapban vettem új ruhákat, fizettem a hitelt és jártam szórakozni.

Már azon agyaltam, hogy valami másodállást kellene választanom, amikor az akkori főnököm behívatta az összes szakmábavágó kollégát és… Feltette a nagy kérdést!! Ki az aki vállalná, hogy kiköltözik Irakba? Nem tudom miért és hogyan, de minden gondolkodás nélkül feltettem a kezemet. Utána elindult a lavina, telefonos interjúk, come and see trip, szerződés… 4hónap múlva kint találtam magamat Erbilben 25 éves egyedülálló nőként, egy három évre szóló szerződéssel.

Természetesen a családom nagyon aggódott, de nem tudtak lebeszélni. Édesanyám teljesen ki volt akadva, folyton azt ismételgette, hogy nekem semmi sem elég. Mindig is imádtam a kalandokat a nagy kihívásokat és az utazást. Hiába, ezek az utazógének…:)

A sors iróniája, hogy éppen a bolondok napjára esett a költözésem.