Sohasem hittem volna, hogy ez a pillanat is eljöhet az életembe. Az eddigi igen aktív szexuális életemet felváltotta, egy ritka de annál fantáziátlanabb közösülés. Meg sem kellett születnie Pöttömnek, már a terhesség alatt elindult a lavina. Mindenhol azt olvastam, h csak óvatosan!, ne túl gyakran!, mert még véletlenül megindul idő előtt a szülés. Be is tartottam. Szép lassan elkezdett hervadni a bimbózó kapcsolatunk. Mára úgy érzem, h csak egy tárgy vagyok a lakásban, aminek a funkciója, hogy anya. Se egy kedveskedő szó, se egy szerelmes csók, se egy ölelkezős összebújás. Funkciómat tekintve is vannak hiányosságaim, nem vagyok jó szakács, és nem jeleskedek a tökéletes és makulátlan otthon megteremtésében. Feleségként, sőt ami még elszomorítóbb, hogy leendő feleségként egyáltalán nem funkcionálok. Telnek a napok, és a sok megoldandó feladat között valahol elveszett a kapcsolatunk, és elvesztem én is.
Olvastam egy cikket a halott hálószoba elméletről. Nos, igen, létezik, olyannyira, hogy mióta köztünk van kispöttöm, nincs is közös hálószobánk.
Valamit tennem kellene! Sajnos, van egy olyan érzésem, hogy csak én fogok teperni. Van elég erőm még ehhez is? El lehet előlről kezdeni az egészet? Hogy lépjek túl magamon? Tudom, h nagyon sokat veszekszek, kioktatok és replikázok. Meg tudok változni? Remélem, mert én sem szeretem, ha így viselkedik velem anyukám. Hiába, van egy hozzáállása a férfi népséghez és ebből rám is ragadt.
Ne beszéljek anyummal? Elég sokat beszélünk, minden nap legalább 20-30 percet. Nem szeretném, ha megromlana a kapcslatunk. Nem megoldás.
Mondtam a páromnak, hogy hiányzik a gyöngédség, hogy csak akkor szexelünk, ha én kezdeményezek, hogy sosem ad még egy puszit sem önszántából. Talán már nem vonzódik hozzám? Kicsit elbizonytalanodok, hogy érdemes e így belevágni a közösebb életbe. Még egy gyerek vagy kettő? De minek? Egyáltalán hogyan?
Úgy érzem,így az irományom végére, hogy meg kell próbálnom!!
Kihunyóban lévő szikra felélesztése: ON!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: