Elég régen látogattam meg a saját blogom, nemhogy írjak is bele. Nagy készülődésben vagyunk, július 9-én véget vetek leányanyaságomnak.
Általában az emberek találkoznak, szerelmesek lesznek, együtt laknak, eljegyzik egymást, összeházasodnak, együtt élnek, majd jön a bébi. Na, mi a durr bele a közepébe módszert választottuk, nem lacafacáztunk… Volt egy röpke de annál izgalmasabb távkapcsolatunk és jött a bébi. Arra jutottunk, hogy már csak az illendőség kedvéért is, jó lenne ha összekötnénk hivatalosan az életünket.
Nyakunkon a nagy nap, de Nándika és az apukája épp lebetegedtek, a menyasszonyi ruhám még varródik, a házunk pedig épül. Sok sok nagy falat, amit mind meg kell szépen rágni, és le kell nyelni. Nem azt mondtam, hogy besokalltam, de azért rendesen stresszel ez a helyzet. Természetesen ezek mellett itt vannak a mindennapok, rokonok, barátok..ügyintézni valók, na és persze hírdetem a lakásom, meg a házimunka. Azt gondoltuk, hogy gyorsan túl leszünk mindenen még az idén.
‘ Felvettünk’ egy esküvőszervezőt ( jelképes összegért, ex kolléganő, teljesen más szférából). Segítség is meg nem is… Mindent nekem kellett kitalálni, kikeresni…kb a dekor ami az ő feladata lesz. Nekem ez már a második esküvőm amit szervezek, persze eddig még egy sem valósult meg..😂. Nah, jó, ez nem olyan vicces. Szóval hiába nem szűz kézzel..😂… Ez sem vicces. Nah, nem vagyok kezdő, mégis rengeteg meglepetés és tennivaló várt. Első döbbenetem, hogy karikagyűrűt már nem lehet úgy venni, hogy bemegyek a boltba és kijövök a gyűrűkkel. Bementünk az üzletbe, és azt mondták, hogy az esküvő hetére elkészülnek…szoros a határidő..remélem nem égünk be és tényleg elkészülnek, majdnem elkéstünk vele. A tortát megrendeltük, de előleget még nem fizettünk, szóval még számomra nem tuti a dolog. A ruhámat varrják, heti két -három próbára járok, hol babával, hol apával és babával, és csak nagyritkán jutok el egyedül… Még a csipke helyett próba anyag van rajta.. Nem mondom, hogy nincs idő, na de azért már két hét sincsen, jó lenne picita szekrényemben tudni a rucit. Agyrém.. A meghívók 80% a lett eddig kiosztva, végül is, sosem késő..vagy jobb később, mint soha?? Erről jut eszembe, az én saját apám nem lesz ott a napon..nem válaszolt a meghívásra sem. Kicsit furcsává teszi ez is a dolgot.
Ahogy közeledik a nagy nap, egyre jobban úgy nézek ki, mint akin átment öt úthenger. Járok lábat gyantáztatni, mivel rövid ruhám lesz, tökéletes simaságra vágyom…egyre több szőröcském dönt úgy, hogy befelé veszi az irányt, úh nemhogy szebb lesz az amúgy sem csajos elefántvádlim, hanem.. Köhöm. Az arcomon is hemzsegnek a szebbnél szebb piros pöttyök… Jönnek a fránya őszhajszálak, és természetesen össze vissza verem mindig magam, nehogy véletlenül ne tartkítsanak kék -zöld foltok.
Nászút…szervezni kellene…na de mikorra, és ha éppen akkor kell valami az építkezésre, vagy beteg lesz a gyerek? Hova? Itthon vagy jó idő van vagy nem, a máshol, meg elég messze van. Már jó előre megkértük édesanyámat, hogy jöjjön velünk, legyen aki vigyáz Pöttömre, ha netalán tán romantikázni vágynánk. Remélem, hogy kicsit mindenki jól érzi majd magát. ( ha eljutunk valahova,)
Jah, slussz poén, hogy múlthéten abba kellett hagynom a szoptatást, egyéb nőgyógyászati probléma miatt… Kicsit megvisel, mert újabban cicizni szeretne, bezzeg eddig csak éjjel kellett neki. Sajnos most nemet kell mondanom neki. Ráadásul esténként nem vízben, hanem tejben fürdök.
Az esküvő után nemtartunk lakodalmat, csak egy ebédet, ami max. délután 6-ig tart. Kb 60-an leszünk, bőven több mint ahogy terveztem. Párom részéről sokkal több a vendég..dehát a család akarata előtt néha fejet kell hajtani. Jobb a békesség. Azt hiszem. Persze ez nem minden esetben követendő példa.
Sok gyerkőc lesz az esküvőn, szóval kell egy animátor, aki kicsit lekapcsolja őket a szülőkről. Ma jutott eszembe, hogy a menyasszonyi autó díszítése még nincs kitalálva, sőt, az autót még szerelőhöz is vinni kell. Hátra van még a zenék kiválasztása a polgári ceremóniára, na de az csak nem olyan nagy feladat…mindösszesen húsz percnyi zenét kell összevágni.
Egy szó mint száz, sok a dolog. Rengeteg kompromisszumot kellett kötnöm ez idáig, és gondolom még kell is egy párat. Egyáltalán nem olyan lesz az esküvőnk, mint ahogy képzeltem…de a kompromisszumokkal egyidejűleg csökkentettem az igényeimet. Kicsit csalódott vagyok, de hát ember tervez… Végül is csak sikerül magunkénak érezni az eseményt..azt mondanám, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk. Remélem, ez egy hosszú és boldog házasság kezdete. Minden eddigi nehézség és meglepetés ellenére nagy reményekkel állok a jövő előtt.
Just will be married!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: