Sokszor hallottam már ezt a szót, hogy krupp. El is olvasgattam az anyukák hozzászólásait, de úgy komolyabban nem foglalkoztam vele. Hiszen ez velünk úgy sem történik meg. De. Megtörtént. Nagyon bánom, hogy nem voltam erre jobban felkészülve. Ez volt életem eddigi legijesztőbb élménye. Hallani ahogy a saját kisbabád fulldoklik.
Nem tudtam, hogy mit kell tenni. Próbáltam megnyugtatni, meg magamat is, nehogy megérezze, hogy mennyire kétségbe vagyok esve, és mégjobban elkezdjen sírni. Ahogy sírt, egyre jobban fulladt. Páromnak mondtam, hogy adjunk be neki egy fél adag calcimusc injekciót, az lehet hogy jó. Úgy tudom, az allergia esetén segít. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet a baj.
Természetesen ez éjszaka történt. Ki szerettük volna hívni az ügyeletet, de kb. már fél úton jártunka János kórházba, mire felvették a telefont. Nagy pökhendien, még meg is kérdezte az orvos, hogy minek telefonálok, hogy ha már úton vagyok????
Kb. este 11 re értünk oda, ahol a doktornő első köhögés és légvétel hallatán megállapította, hogy ez krupp. Majd megpróbálta meghallgatni sztetoszkóppal, de nem volt jó. Elment. Gyötrelmes három perc múlva visszajött. Meghallgatta. Rácsíptette az ujjacskájára a vérnyomás és lázmérőt. Nem működött. Elment, újabb három perc. Hozott másikat. Fennhangon megjegyezte, hogy pisi szag van, nem- e akarom átpelenkázni a gyereket,mert nagyon büdös. Mondom, fulldokolt a gyerek, nem az volt a fejemben, hogy pelenkát pakolgassak a táskájába. Hozzáteszem, este 8kor fürdött és nem is volt büdös. Teljesen kiakadtam. Majd teljes halálos nyugalommal (kb 15 percig tartott neki) elkezdte gépelni a beutalót, hogy felvegyenek a kórházba minket, mivel sürgős ellátásravan szüksége. Közben leszúrt, hogy minek adtam neki calcimuscot, hiszen az semmire sem jó, nemhogy kruppra. Eltelt kb 40 perc, semmilyen ellátást nem kapott a pici babám. A kezünkbe nyomta a beutalót és elküldött minket az 1.számú gyerekklinikára.
Siettünk, de odafele menet útba esett a lakásunk, gyorsan összeszedtem pár cuccot magunknak. Kb hajnal 1re érkeztünk meg a megfelelő helyre, hosszas bolyongás után a klinikai épületek között.
Felvettek az osztályra. Inhalálás és fektetés. Kaptam egy széket a rácsos ágya mellett. Nándi teljesen ki volt borulva, csak a hordozóban tudtam elaltatni, de már akkor éreztem hogy nagyon meleg a tarkója. Letettem aludni. Aludt olyan hajnal 3ig, amikor elkezdett álmában beszélni. Megfogtam a kis fejét, szinte égetett. Felvettem, fel is ébredt. Átvittem a vizsgálóba, ahol kértem, mérjék meg a lázát. 39.6. Kapott Nurofent, alvás. Reggel kérdezem a nővért, hogy mikor kapja a tápszert, mert mikor megérkeztünk, módszeresen kikérdeztek, hogy mit eszik, mit iszik, milyen gyógyszereket szed. Közölték, hogy egy évesnél kisebb babáknak nem tudnak ételt biztosítani. Áldottam az eszem, hogy bedobtam a táskába egy zacskó tápszert, meg babavizet…
Másnap délig tartottak bent minket. Inhalálták két óránként. Azóta eltelt lassan két és fél hét, még mindig köhög. Az étvágya a napokban jött vissza és tegnap volt az első nap, hogy nem ment a hasa.
Azt tanácsolták, hogy ha megint elkezd fulladni, álljunk a nyitott hűtő ajtó elé, vagy ha hűvös van kint szellőztessünk, persze úgy, hogy bebugyoláljuk. Párásítsunk a szomájába salvus vízzel, és inhaláljunk, ha van rá lehetőség. Legelső sorban nyugodjunk meg és nyugtassuk mega kicsinket, mert a gyógyuláshoz ez a legfontosabb!
Kitartást minden Maminak!