Úgy gondolom, hogy minden nap más és más, sőt naponta többször más.. Miért? Mert nem vagyok racionális, nem követek egy előre meghatározott utat, az érzelmek vezérelnek, és változtatják a hangulatomat. Hangulatfüggőek az ötleteim, a tetteim, de még az életcéljaim is. Nagyon hirtelen haragú vagyok, de amilyen hirtelen felbosszantom magam valamin, olyan gyorsan el is felejtem. Most éppen Anyucika vagyok, türelmes, szerető… Új tervekkel. Az új terv, hogy rendszeresen blogot fogok írni. Végül is ez egyfajta napló, egy hely, ahol ‘papírra’ vethetem a gondolataim, amit sokszor nincs kivel megosztani. Persze egész álló nap beszélek a kisfiamhoz, na de azért az mégsem ugyan az.
Ha elgondolkozok ezen a kérdésen, hogy ki is vagyok, nem tudok egyértelmű választ adni. Először is fontos tudni, hogy kinek szól a válasz.. Úgy gondolom ezúttal nem egy állásinterjún, nem a nagypapának, nem barátoknak, hanem magamnak kell válaszolni.
Mielőtt…igen, mindig így kezdeném. Melyik mielőtt legyen az első? Tehát szakaszokra kell osztani az életet.. Vagy a kérdés arra vonatkozna, hogy most ki vagyok? Da az is én vagyok aki most éppen nem vagyok. A teljes, megértéshez ismerni kell az utat amit bejártam, mire ide jutottam.
Ejha, azt hiszem, hogy túl nehéz témával kezdtem. Talán inkább a történeteimen keresztül kellene erre válaszolni. Megyek is, mindjártdél, már vár a fürdő, hogy egy gyors cicamosdásnyi időt kettesben töltsünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: